Oldalak

2014. október 16., csütörtök

Szóval csináltam valamit.....

Tengermoraj 

Egy mező közepén állok. Messze a ködben egy rég elfeledett vár körvonalai tetszenek. Büszkén magasodik a dimbes-dombos fűtenger fölé, távolró figyelve a legelésző nyájat.
A csípős szél átfúj a kardigánomon, egy pillanatra összerezzenek, de a kezemben tartott termosz még melegít.
Lassan török előre a térdemigérő zöld hullámokon.
Egy jó félóra után amikor visszatekintek a robosztus épületnek már emlékét sem látom, de továbbra is érzem a benne tomboló elfolytott erőt, amit az idő lassan tör meg.
A dombon állva bármerre nézek ugyanazt látom, birkák alattam és felettem is.
Hatalmas bárányfelhők, fehér gombolyagok tömkelege bunkfencezik át a kék égen.
Lebukdácsolok a zöld lepel fedte lejtőn.
Egy juhászkutya megszagolja a farmerom szárát, aztán mint aki jól végezte dolgát tovaszalad.

Már hallom a tenger moraját.
A hatalmas hullámzó táj hirtelen megszakad. Mélység veszi át a helyét, egy magas szirt, alatta a fenyegetően hullámzó tenger.
A csipkézett kékség búsan kavarog, karjaival megprópál feljebbkúszni. Felém nyúlt, én pedig
ránézek, a rég nem látott kéksére.  Pont olyan mint az ő szemei voltak.
Egy utolsót kortyolok a teámból, aztán ledobom a "Berlin" felíratú termoszt.
Az is az ővé volt.
Lassan nyújtom ki a lábam. Érzem az ürességet a talpam alatt.
Egy lépés, egy csobbanás, aztán csend.






˛Oké, ennek itt most semmi értelme. De azért írok még egy fanficet is, tudja a franc, hogy miért. Pedig ez nem nekem való. Mindenki láthatja, hogy az írás nem nekem való.)



1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Na jó hát először is mi az, hogy az írás nem neked való? :O Hát ejnye. Én mindig azt mondom, hogy ha jól érzed magad közben, akkor az bizony nem sülhet el rosszul.
    Nekem nagyon tetszett ez a kis szösszenet. Annyira érzékletesen írtad le a képeket, hogy szinte magam előtt láttam az egészet. Olyan reménytelenség-érzetet keltett bennem.
    Jó volt ez, a címe pedig különösen tetszik. Csak így tovább!:)

    VálaszTörlés